Page 18 - Dr Lovas Gyöngyi Apgar10. (könyv)

Kezdeném azzal, hogy (üzletileg, anyagilag) nem éreztem magam

soha sikertelennek, házasságom alatt sem, annak elmúltával pedig

főleg, bár voltak mélypontok. Volt olyan, hogy meg kellett

gondolnom, megvehetek-e 1 darab Túró Rudit a kislányomnak, olyan

is volt, hogy a volt férjem elment a zálogházba, bevitte az aranyakat,

néhány műszaki cuccot, és ezt persze nem mondta meg nekem.

Ez az anyagi oldala. A lelki oldal sokkal-sokkal bonyolultabb.

Kérdezted, mikor és miért váltunk el. A mikor kérdésre egyszerű

választ tudok adni, 2015. május 20-án mondták ki. Előtte 4 évet
kínlódtam, egész pontosan persze többet, mondjuk az utolsó 10 évet

nevezném durvának a 20-ból.

Az okok részletezése szerintem nem tartozik ide, talán csak annyiban,

hogy teljesen eltérő családi háttérrel, motivációval, és családot illető

elképzelésekkel bírtunk. Azt hiszem, a kezdetektől így volt, de eleinte

nem zavart. 2 gyerek után már zavart, a harmadik gyerek pedig
békéltető céllal, „hátha mégis” gondolattal fogant meg, de hát persze

ez csak egy női hülyeség. Amúgy nem baj, mert nyilván imádom a

kicsi fiamat, de azért, ha józan ésszel végig tudtam volna gondolni,

ezt nem kellett volna. Ő most 7 és fél éves.

4 éve derült ki a „nőügy”, ami korántsem annyira zavart, mint

gondolnád, mert akkor már úgy fogtam fel, hogy „akkor végre
megszabadultam”. De nem így volt. Nem költözött el…elkezdett

élősködni…mint egy parazita.

1 évet vártam, (ezt se kellett volna, utólag belegondolva,) akkor

adtam be a válást, és 3 évig váltunk. Ami azért baj, mert a gyerekek

gyerekkora ment rá, állandó veszekedést hallgattak szegénykéim.

18