Page 5 - Dr Lovas Gyöngyi Apgar10. (könyv)
P. 5
2011-ben kezdtem vállalkozni. Augusztus 5-én egészen pontosan, a
Krisztinák névnapján. Erre úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. A
Balatonról mentem autóval Budapestre egy ügyvédi irodába céget
alapítani. Titokban. Anyukám addig vigyázott a gyerekekre, a Balcsi
partján. 3 gyerekem van, akkor 3, 8, és 12 évesek voltak.
Előtte 2 héttel történt a cégnél, ahol akkoriban dolgoztam, egy csoportos
leépítés, 20 embert rúgtak ki, köztük a közvetlen főnökömet is. Csúnya
multis történet ez.
Akkor engem nem rúgtak ki, csak hoztam egy döntést, miszerint ez a
típusú stressz nagyon nem hiányzik nekem, és muszáj a saját lábamra
állnom, ha nem akarok infarktust kapni. Mert egy multinál egészen
megszokott dolog, hogy mindig lebeg a fejed felett Damoklész kardja,
mikor fognak kirúgni. Egy értékesítőt bármilyen indokkal ki lehet rakni,
úgyis találnak valami ürügyet, ha akarnak. Tehát éldegélhetek folyamatos
stresszben, vagy...
...az az emlékem megmaradt, hogy mentem vissza a Balcsira a pesti
ügyvédtől, és megszállt egy földöntúli megnyugvás. Mivel "magamat
úgyse fogom kirúgni". Fogalmam nem volt, mi mindennel jár egy cég, mi
lesz pár hónap múlva, mikkel fogok megküzdeni, hogyan lesz ez az egész.
De ettől a megnyugvás-érzéstől azt biztosan tudtam, hogy jó döntés volt.
Valahogy jelnek tekintettem.
A jó jel végül be is igazolódott, mert amikor 10 hónap múlva kiraktak a
cégtől, azt közös megegyezésnek hívtuk, de angyali mosollyal az arcomon
tűrtem minden megpróbáltatást ennek kapcsán. Mert próbáltak kicsit
"szivatni", aztán meg adtak végkielégítést, és volt hova mennem. Végre.
Vissza, magamhoz. Nem is mentem, repültem!
Elmondhatatlan, mennyire fontos nap volt ez az Életemben, mert innentől
minden megváltozott. Ez még nem az Apgar10 volt, persze.
5