Page 102 - Roma rapszódia

Az idős ember elfordította a fejét.
– Tudom, de mintha forgószél pusztított volna itt. Árkán bandája, hogy rohadnának a pokolban, végigpusztította a környéket. Jól kiszórakozták magukat. Erőszakoskodtak, gyilkoltak, berúgtak, fölfalták az összes disznóhúst és továbbmentek. Itt hagytak bennünket, hogy szedjük rendbe a falut, és valaki úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha oda temetjük az embereket. Az összes muzulmán elment, a mecsetjüket és temetőjüket szétrombolták. Hadd legyek őszinte, ez az itteni közösség amúgy sem volt valami vallásos. Nem hiszem, hogy Szelim valamikor is járt volna a mecsetben.
Ivánt harag öntötte el, mikor a vérontásról hallott. Az idős férfi folytatta.
– Tehát te feleségül vetted Szelim lányát, Jászminát. Jó ember volt, iskolázott. A másik lány, mi is volt a neve, azt hiszem, Szemra, megbolondult, amikor a házukban megtalálta a családját és a legjobb barátnőjét, akit szintén ott mészároltak le. Ha egy órával hamarabb ér haza, őt is megölik.
Ivánnak torkán akadt a kávé.
– Elnézést, nem értettem pontosan. Hiszen Jászmina testvérét, Szemrát meggyilkolták az otthonukban.
– Nem, az egy másik lány volt, aki éppen látogatóban volt náluk. Szemra akkor ért haza, amikor Árkán gazemberei már továbbálltak. Rátalált kivégzett családjára, és megőrült. Azt hiszem, most elmegyógyintézetben van valahol.
Iván felállt, majd ismét leült, igyekezett uralkodni érzésein.
– Segítsen, hogy megtaláljam!
Az idős ember tétovázva szólalt meg:
–Hadd gondolkozzam csak! Tudom már, majdnem biztos
vagyok benne, hogy Banja Lukában van. Felhívhatjuk őket
101