Page 118 - Roma rapszódia

ütni. Az uzsorás egy borítékot csúsztatott Dárkó elé, aki elvette tőle. Belenézett, és kérdő szemekkel várta a magyarázatot.
– Itt az összes pénz, amit kamatként adtak. Csak a kölcsönként nyújtott pénzt vontam le belőle.
Dárkó átverésre gyanakodott. Mielőtt megszólalt volna, egy fiatalasszony lépett be a szobába kisbabával a karján.
– Ez itt Mária, a feleségem, és a kislányom.
Dárkó Máriája mosolygott.
– Szervusz, én is Mária vagyok.
A fiatalasszony szégyenlősen mosolygott. Dárkó halkan
megszólalt:
– Nem értem, hogy ezt miért teszed.
Az uzsorás lesütötte a szemét.
– Volt egy álmom a múltkori esti találkozásunk után.
Az álmáról nem szólt többet, s ez még titokzatosabbá tette a
tettét.
–Gyűlölöm azt, amit csinálok. Meggazdagodtam ezeknek
az embereknek a nyomorúságából. Bár az is igaz, hogy ha nem tőlem, akkor valaki mástól kaptak volna kölcsönt. Sohasem fontos dologra kérnek kölcsönt: sörre kell, a bulizáshoz, névnapokra vagy egy régi, rossz autóra, amelyet úgyis összetörnek, vagy más haszontalanságokra. Azután pedig meg kell őket fenyegetnem, másképp sohasem adnák vissza a pénzt.
Dárkó megdöbbent. Mária is csodálkozva figyelt.
–Amikor megláttalak téged ott a házban azon az estén, elgondolkodtam. Ez a gyerek kijutott innen és valamit kezdett az életével. Valami nyugtalanított veled kapcsolatban, és ezt a feleségemnek is elmondtam. Nem tudtam aludni. Azóta is azon töprengek, hogy nem azért születtem, hogy bántsak másokat és
117