Page 117 - Roma rapszódia
P. 117

bántalmazást használtam fel arra, hogy úgy tegyek, mintha én nem lennék bűnös. Amikor erre rájöttem, volt egy álmom. Jézus szólt hozzám, és azt mondta, hogy mostantól tiszta vagyok és ártatlan. Szlavica, ha Isten megbocsát neked, és ezt elfogadod, akkor te az Ő szemében szűz vagy.
Ezek a szavak túl mélyen érintették Szlavicát, és zokogni kezdett. Kiabálni kezdett, szinte sikoltott.
– Jézus, bocsáss meg, bocsáss meg! Tisztíts meg engem, kérlek, tisztíts meg!
Elcsendesedve, suttogva imádkozott tovább, majd lassan mély, békés álomba merült.
**** *
Mária az uzsorás háza előtt parkolt le. Terjedelmes, gyönyörű, nemrég felújított épület volt. Ilyen házakat csak Zágráb felkapott városrészeiben láttak. A ház előtti kertben egy hinta és egy túldíszített grillsütő állt. Fehér oszlopok szegélyezték a fényes, tölgyfából készült bejárati ajtót.
Mária megfogta Dárkó karját.
– Ne tegyél semmit meggondolatlant!
Dárkó vállat vont.
– És ezt az mondja, aki majdnem lerombolta a zágrábi ortodox
templomot?
Az ajtó kinyílt, és az uzsorás bevezette őket egy gyönyörűen
berendezett konyhába. Kávéval kínálta őket.
–Köszönöm, hogy eljöttetek. Sajnálom az édesanyáddal
történteket, és épp most hallottam a híreket a húgodról.
Dárkó lehajtotta a fejét és azt várta, hogy megemlíti a pénzt. Megvetette ezt az embert, szeretett volna belekötni, akár meg is
116


















































































   115   116   117   118   119