Page 178 - Roma rapszódia

tárgyként kezeltek, és nem érző emberi lényként. Feltételezem, veled is így van, ezért mutogatod jobban a tested a kelleténél, hogy a férfiak elfogadjanak. De valójában ugyanaz a bajunk.
Lídia szeme könnyekkel telt meg.
– Honnan tudod, csak így ránézésből?
Miléna arca ártatlan, gyermekies mosolytól fénylett.
– Mert belenéztem a szemedbe, és láttam a lelked. Megláttam a
valódi lényed, azt, akinek Isten akar látni, és nem azt, amilyennek az emberek akarnak látni.
Lídia megdöbbenten hallgatott. Megtörölte a szemét.
–Még soha életemben nem halottam ehhez hasonlót. Mit csináljak? – suttogta.
Miléna boldogan nevetett.
–Hát ahogy ma felöltöztél, az már haladás.
Lídia elpirult, majd ő is nevetett. Miléna folytatta.
– Valójában én is csak most ismerkedem ezekkel a a dolgokkal.
A barátom, Sztefán segít, hogy megértsem a Bibliát.
Lídia bólintott.
– Ő a párod?
Mintha hideg vízzel öntötték volna le, Miléna elsápadt. Majd
kipirult arccal tiltakozott.
– Nem, nem a párom, ő olyan, mint a bátyám, amilyenről mindig
is álmodoztam. Olyan barát, aki soha sem akar megbántani.
Lídia mosolygott.
– Nos, ha nem a te párod akkor az enyém lehet?
Miléna kacagott és úgy tett, mintha tejszínt akarna ráspriccelni
a kanaláról.
**** *
177