Page 52 - Roma rapszódia

Lapozott egyik oldaltól a másikig, olvasott itt-ott egyet s mást, de semmi sem ragadta meg a figyelmét.
Becsukta a Bibliát, az ágyra tette és a kinti kései havat figyelte, amely puhán és gyengéden makulátlanul tiszta fehérségében fürösztette a külvilágot. Istenre gondolt és a saját érzelmeire. Tudta, hogy beszennyezettnek és tisztátalannak érzi magát, de azt is tudta, hogy az nem az ő hibája. Valahogyan mégis úgy érezte, mintha azon a borzasztó történeten kívül is lenne bűne. Ennek semmi értelme sem volt. Gyűlölte azt az embert, aki ezt tette vele, de valahogyan mégis bűntudata volt. Az álom megkegyelmezett neki, miután a Bibliát az ágya melletti polcra helyezte.
**** *
Iván az ágyán heverészve a mennyezetet bámulta. Gondolataiban sorra vette a Jászminával együtt töltött időt. Sírt és lelke gyötrődött, imádkozott, míg álomba nem merült.
– Uram, segíts Jászminának, hogy rád találjon! Nem azért, mert magamnak szeretném őt, hiszen már valószínűleg szerelmes ebbe a másik emberbe, hanem Uram azért imádkozom, hogy megtudja, hogy milyen ismerni Téged, és azt, hogy mit jelent békében lenni Istennel.
**** *
Mária az asztala mellett ült és a naplójába írt. Megtört szíve gyógyulni kezdett, mióta Sztefán vele élt. Most már volt valakije, akire kiönthette az összes benne rejlő szeretetet. Búslakodott azonban Iván miatt, aki annyira szomorú volt. Úgy tűnt, hogy nagyon szerelmes ebbe a roma lányba, de a hite oly mély volt, hogy
51