Page 50 - Roma rapszódia

10
Iván Bibliája
Nádzsi Mehmedovity leült egy székre Jászmina szobájában. Egyedül voltak. Jászmina a padlón ült, törökülésben. Most már a jóval kényelmesebb bosnyák öltözetet viselte. Felszedett egy pár kilót, és sokkal egészségesebben nézett ki. A tekintete azonban továbbra is tele volt szomorúsággal. A torz arcú Nádzsi ránézett és mosolygott.
– Ne érts félre, de te falusi lány létedre olyan más vagy. Más kifejezéseket használsz, másként beszélsz... tudod, ugye, mire gondolok?
Jászmina játékosan mosolygott.
–Hát, ez egy hosszú történet. Az édesapám... – Szünetet tartott, mert ismét eluralkodott rajta az édesapja elvesztése miatti fájdalom. – Az édesapám Szarajevó egy roma kerületéből származott, és a kommunizmus alatt úgy döntött, hogy elhagyja a várost és falura költözik, ahol sokkal egyszerűbb az élet. Feleségül vette édesanyámat, aki egyszerű de szeretetreméltó asszony volt. Valójában édesapám nevelt és tanított bennünket. Tehát bizonyos mértékben mi is idegenek voltunk a faluban. Bár nem voltunk gazdagok, de – ahogyan te is mondod – máshogy beszéltünk, mint a többiek.
A lány kinézett az ablakon. Szállingózott a hó.
– Azért volt olyan nehéz, amikor ez a keresztény fiú, aki lehet hogy... Egy muzulmán sem venne feleségül, és a falusi életbe amúgy is nehezen tudnék beilleszkedni.
Nádzsi megértően bólogatott.
49