Page 49 - Roma rapszódia

– Egy kissé szűk látókörű ez, nem?
Iván bánatosan mosolygott.
– Lehet, hogy szűk látókörű, de meg van az oka. Képzeljen el két
embert, akik mélységesen szeretik egymást, mégsem egyek az élet legmélyebb és legalapvetőbb területén, az Istenben való hitükben.
Az idős ember hátradőlt, és a csillagokat bámulta.
– Hát, ha annyira szereti, de nem veheti feleségül, akkor csak három lehetősége van.
Hosszú szünet következett. Iván válaszra várt, nem hallgatásra. Intett, hogy várja a folytatást.
–A három lehetőség nagyon egyszerű: 1. Feladja az ilyen istenhitet, 2. elveszi feleségül ezzel a hitével, vagy 3. kimutatja szeretetét iránta azzal, hogy barátja marad és a legjobbakat kívánja neki új barátja oldalán, akinek a hite megegyezik az övével.
Iván épp válaszolni készült, amikor az idős ember felállt és levette a kezét a válláról.
– Ne mondjon semmit, csak tegye azt, ami helyes.
Hátat fordított és lefelé indult az egyik mellékutcán. Amilyen hirtelen megjelent Iván életében, olyan gyorsan el is tűnt. A fiatalember az utcán állt, és észre sem vette maga körül a város nyüzsgését. Az égboltot nézte, és egy pillanatra rászakadt a magány. Ekkor lelkében megérezte rendeltetését. Visszafordult nővére otthona felé. Sztefán mellett akart lenni, mert a fiú volt az egyetlen kapocs, amely Jászminához kötötte. Nővére mellett akart lenni, hogy érezhesse a szeretetét. A három lehetőség imádságként tört elő a szívéből:
– Melyiket válasszam, Uram?
48