Page 48 - Roma rapszódia

Meggyőzőereje és a kora miatti tekintély mágnesként vonzották Iván megtört szívét. Csendben leültek egy fa alatti padra. Kezet fogtak, és az idős ember bemutatkozott:
– Gábriel úr vagyok, de a barátaim Gabinak hívnak.
Iván némán ült. Ennek az embernek inkább járna az „uram” megszólítás, nem a komázó “Gabi”.
Gábriel úr átható tekintettel nézett rá és nagyon halkan szólalt meg:
– Ha nem tévedek, összetörték a szívét.
Iván viszonozta a tekintetét. Kicsoda ez, egy angyal? Mégis lassan felengedett, és hozzáfogott a története elmeséléséhez.
Időnként a könnyeivel küzdött, máskor nagy megkönnyebbülést érzett, mert nagy terhet vethetett le magáról. Az idős ember időnként bólintott, ezzel fejezve ki együttérzését és megértését.
Amikor Iván a végére ért, Gábriel úr a vállára tette a kezét. A köd szétszakadozott, az eső is elállt, az éjszakai égbolton csillagok ragyogtak.
– Valóban érdekes történet. Hadd tegyek fel egy pár kérdést. Ha ezt a lányt annyira szereti, miért nem kéri meg a kezét, hagyja ott a munkahelyét és veszi el feleségül?
Iván a földet nézte. Ő is újra meg újra feltette magában ezt a kérdést. Szerette Istent és szolgálni akarta Jézust, aki nagyon sokat jelentett számára. Ugyanakkor mélységesen vágyódott Jászmina után.
– Én keresztény vagyok. Ez alatt nem azt értem, hogy szokásból templomba járok, hanem azt, hogy az életemre Jézus döntő hatással volt. Nehéz ezt megmagyarázni, de tudom, hogy nem házasodhatom össze olyan valakivel, aki nem hisz abban, amiben én.
Az idős ember bólintott.
47