Page 53 - Roma rapszódia

nem gondolhatott arra, hogy feleségül vegye őt. Letette a tollat, felfelé nézett és behunyta szemét.
– Ó, Isten, bárhol is vagy, segíts nekünk!
**** *
Jászmina hirtelen felült az ágyában, és majdnem beütötte a fejét a fölötte lévő ágykeretbe. Kiverte a verejték. Ez az álom annyira különbözött a többitől, azoktól, amelyek kínozták. Ahogyan ott feküdt az ágyon verejtékesen, gondolatban újra átélte az álmot, amely még mindig annyira élénknek tűnt.
Álmában a falujában volt, és meglátta azt a kis fehér galambot, ami olyan közel volt akkor hozzá. Eszébe jutott, hogy el akarta kergetni a törékeny teremtményt, hogy repüljön el még mielőtt baja esne. Álmában nem bántották, nem gyalázták meg, hanem hosszú uszályú fehér ruhát viselt, amely csillogott a tisztaságtól. A levegő tele volt üdítő frissességgel és a béke és öröm érzetével. Olyan érzése volt, mintha valaki tisztára mosta volna. A kis galamb vele volt, és mintha tudta volna, hogy mi történik. Voltak ott más madarak is, és tavasz vette körül.
Egyszer csak megfordult, és megpillantotta saját magát ugyanazon a helyen, de most tél volt és minden homályos, hideg és nedves. Sötét, kopott, szakadt, bűzlő ruhát viselt. Emlékezett arra, hogy álmában borzasztó sötétség- és halálszaga volt. És rögtön ezután úgy tűnt, mintha a galamb szólt volna hozzá, de nem szavakkal, hanem ösztönösen megértette:
– Gyere ide, és hagyd a sötétséget magad mögött! Nem az a sötétség, ami veled történt. A sötétség az, hogy nem vagy képes arra, hogy szeresd Istent. Gyere ide, és ismerd meg Isten szeretetének és bocsánatának tavaszát!
52