Page 24 - Dr Lovas Gyöngyi Apgar10. (könyv)

Utána kellett járnom, ezt hogyan oldhatnám fel. Egyáltalán: mitől van?

Tudjuk, hogy reflexesen megijedni a csecsemők a leeséstől és az erős

zajoktól tudnak. Az összes többi félelem TANULT.

Gyerekkorunktól kezdődik. Úgy kifejlődik szépen, lassacskán.

De ha megtanulunk félni, akkor az is igaz, hogy felül is lehet írni a
tudatalatti tartalmakat, csak tudatosítani kell, és utána dolgozni rajta.

Nehéz? Naná, különben mindenki mosolyogva élné mindennapjait, nem?
Persze, iszonyatosan nehéz.

Miktől is félünk hát akkor?

1. Egészen apró korunkból ered, hogy félünk az elutasítástól, hogy mi lesz,
ha nem teljesítjük a külső elvárásokat (“ha ezt teszed, szeretlek, ha ilyen

leszel, szeretlek…) valójában a gyerek a szeretet elvesztésétől fél, “úgy
kell a gyermeknek a szeretet, mint rózsának az eső”- ahogyan Brian Tracy
mondja.
2. Később, inkább mikor már mérhető teljesítményekre hajtunk, főleg az
iskolában: félünk a tökéletlenségtől, hogy nem fogadnak el, mert nem

vagyok tökéletes, ez nem más, mint a megfelelési vágy (ha ötöst is
kaphattál volna, miért csak négyes?- de amúgy ez miért nem tökmindegy
nekik?)
3. Félünk a kudarctól, bukástól – pedig ez normális, csak kísérletnek és
tapasztalatnak szokták nevezni a hozzáértőbbek. Nincs siker kudarc nélkül.
Ez mindössze egy tanulási folyamat lenne. Elvileg, persze.

Lásd Edison és az izzó esete. Edisonnak több, mint tízezer próbálkozásból

sikerült megalkotnia az első használható szénszálas izzólámpát.

24