Page 2 - blogprooba_form

Szünetben fölállok, kimegyek a konyhába, iszom egy kávét, aztán vissza. A második részbe
belecsörög a telefonom, halálra rémülök, nyomom is ki – ilyesmi még sosem fordult elő velem,

halálfélelem, elsüllyedés...

A végén: tapsolok. És hallom, távolról, hogy ott is tapsol valaki, tán az ügyelő, vagy valamelyik

díszletmunkás.

Nem idegen nekem ez a gépen való színháznézés, a tanításhoz sokszor művel ilyesmit az ember,
meg különben is, ha nem jut el fizikailag oda, ahová kéne – de ez most más, most meg vagyok

rendülve, föl vagyok kavarva, hiszen mégis csak egyidejű élmény volt, méghozzá nemcsak
nekem, hanem körülbelül ötszáz nézőnek. Nem is tudom, befértünk volna-e a stúdióba ennyien

– illetve tudom: nem. Szóval eléggé jó ház volt, na.

Keresztes Attila rendezése attól fölkavaró, ami benne van, és attól, ami nincs.
A Sirály ugyanis gazdag szabott értelmezési tartománnyal bír – a nemzedéki konfliktustól a

művészi hitvalláson át a régi és az új harcáig sok minden kínálja magát benne –, és ez itt mind

afféle távoli színezék volt, nem több. Nem kellett eltöprengenem azon, hogy Trepljov „drámája”
vajon egy kapitális tohuvabohu, vagy az új idők előhírnöke, sem azon, hogy Nyina és Arkagyina

közt feszül-e holmi nemzedéki ellentét; mégpedig azért nem, mert bármekkora tömeg volt is
olykor a színpadon, ennyi magányos embert ritkán látni. Mintha mindenkire egy sajtharang

borult volna, úgy be volt zárva a saját – amúgy a rendező és a színész által parádésan
kidolgozott - világába. És ki-ki a saját magányának színeivel töltötte ki a szűkös levegőt:

Arkagyina a pezsgéssel, csacsogással, repdeséssel, megjátszással, fisztulás sikkantgatásokkal,

Mása a túláradó boldogtalansággal, Trigorin a puhánysággal, Nyina a zavarodottsággal, és a
többiek is mind... És mégis, a sok másként boldogtalan, kudarcos figura valahogy „életszagot”

áraszt, egy mindenek fölötti vagy alatti életösztön-győzelmet, mert hát csinálni kell, élni kell,
muszáj. Na, ez volt sodró és boldogító. „De idegesek”, mondja Dorn doktor (Bíró József, de jó

volt!), és már megy is, viszi a Valeriána-cseppeket.

Vannak persze kritikák, szakavatott elemzésekkel – itt, itt, és itt –, ez itt most nem az, ez csak a
mese. De ebből sem maradhat ki B. Fülöp Erzsébet (Arkagyina), Kádár

Noémi (Nyina), Korpos András (Trigorin), Makra Lajos (Szorin) és persze Bartha

2