Page 5 - blogprooba_form

kényelmesen beférnénk a szatmári nézőtérre. És teljesen biztos vagyok benne, hogy ezek az
emberek egy térben, egy időben amúgy sosem találkoznának egymással.

Nagy Orbán és Czintos József az előadásban

Nem nagyon szeretem Arthur Millert, túlbeszéli a dolgokat, sulykol és aláhúz, újra meg újra,
mintha csak azok kedvéért tenné, akik a hátsó sorokban ülnek. Ehhez képest lesz meglepő a

coming outom: Miller miatt kezdtem színházzal foglalkozni. Na jó, Zsótér Sándor hibája az
egész, ő rendezte azt Az ügynök halálát 1997-ben Szegeden, amit ötször vagy hatszor tátott

szájjal nézve azt mondtam, hogy ez igen, ez érdekel! Nehéz a képet kiradíroznom, emlékszem
szinte mindenre abból az előadásból, és ma is visszajött Király Levente némely hangsúlya,

mozdulata, arckifejezése, miközben az idén épp ötven éve a színpadon álló Czintos

Józsefet néztem a laptopomon.

Mert hát miatta és rá van ez kitalálva, Bérczes Lászlóval, az előadás rendezőjével hosszú és
gyümölcsöző munkakapcsolatot ápol ez a nagy színész, értik egymást, sejtem is, hogy miért. Jó

két éve egy ország csodálkozott rá Czintosra a Terápiában, mi, színikritikusok meg csak
somolyogtunk, mert régóta és jól tudtuk, hogy micsoda kaliber. És itt is mindent visz: az első

felvonásban elviselhetetlen, üvölt és hőzöng, mindenkit megsért és megaláz, borzalmas egy
fickó, nézni is nehezemre esik. Aztán a másodikban a szürke nadrág, fehér ing, nadrágtartó fölé

5