Page 114 - Roma rapszódia

– Szerintem ne gyere, ezek nem jó emberek.
Mária állhatatos volt.
– El kell mennem veled, végül is ebbe az életbe házasodom bele.
– Válaszra sem várva az ajtó felé indult. – Különben is, az enyém az autó – tette hozzá játékos mosollyal.
**** *
Iván megint átsétált a mezőn, átugrotta a kis patakot és a tisztás felé vette az útját. Megtalálta Jászmina családját, és amennyire tudta, rendbe hozta a sírhelyeket. Rátalált a sógornőjére és valószínűleg hazaviheti, hogy gondot viseljenek róla és meggyógyuljon. Még meg szerette volna találni a láncot és a keresztet és Sztefán szüleinek a sírját, de nem maradhatott a végtelenségig. Azon is törte a fejét, hogyan mondja el a hírt Szemráról Jászminának, nehogy túl nagy megrázkódtatásnak tegye ki.
Odaért a tisztásra és körülnézett. Meghatározott terv szerint akart nekilátni a keresgélésnek. Milyen magas lehetett Sztefán és hova rejthette a láncot és a keresztet? Kitervelte, hogyan kutassa át az egész területet. Miközben keresgélt, imádkozott, hogy Isten mutassa meg neki, merre nézzen.
**** *
Jászmina és Szlavica egyedül maradtak.
– Szlavica, hadd próbáljam neked elmagyarázni, hogy mit mond
a Biblia ezekről a dolgokról, de engedd meg, hogy előbb imádkozzak érted!
Szlavica bólintott. A szíve kétségbeesetten vágyott valamilyen lelki vigaszra.
113