Page 113 - Roma rapszódia

8
Erőszak
Szlavica az ágyon feküdt, Jászmina, Dárkó és Mária mellette ültek. Úgy tűnt, mintha a halál közelségének híre elrabolta volna az élni akarását. Egyre gyengébbnek érezte magát testileg és lelkileg. Arról beszélgettek, mi lesz a halál után. Jászminától várták a felvilágosítást.
– Ha itt lenne Iván, ő jobban el tudná magyarázni a dolgokat – mentegetőzött a fiatalasszony.
– Ne érts félre, de örülök, hogy egy nő segít nekem ebben – fordult felé Szlavica. Ezzel mindenki hallgatólagosan egyetértett. Jászmina belekezdett:
–A Biblia arról beszél, hogy van mennyország, ahol nincs fájdalom, bánat, de még bűn sincs, csak öröm.
Szlavica ráemelte a tekintetét:
– De én a pokolba megyek, mert nagyon rossz voltam. Jászmina magában imádkozott a megfelelő szavakért.
– Hadd magyarázzam el egy kicsit jobban.
Szlavica mobil készüléke megszólalt váratlanul. Dárkó vette fel.
Az uzsorás volt. Dárkót elöntötte a harag és gyűlölet. A szívében tombolt a düh emiatt az ember miatt, aki azzal fenyegette, hogy megöli őket. De igyekezett közönyös hangon válaszolni.
– Jó, odamegyek, és elintézzük a dolgot.
Lenyomta az összecsukható telefon fedelét. Elmondta, hogy most el kell mennie, hogy elintézze az adósságot.
– Szeretnék veled menni és látni, hogy alakulnak a dolgok – mondta Mária. Dárkó megrázta a fejét.
112