Page 111 - Roma rapszódia

Dárkó szomorúan hallgatta. A húga prostituált, mégis milyen gyerekes. Jobban aggódott az erkölcstelen házasságtörő férfiak miatt, akik kihasználták, mint a saját reménytelen állapota miatt.
– Persze, felhívjuk Angélát, ő majd elintéz mindent.
**** *
Amikor Iván és az igazgató beléptek a kis fogadószobába, Szemra köszönésképpen felállt a kanapéról. Iván úgy látta, egészen más, mint Jászmina, csak a szeme és az álla hasonlít. Alacsony volt és karcsú, hosszú barna haja csak kicsit emlékeztetett Jászmina gesztenyeszínű fürtjeire. Nagy, barna szeme akár egy gyereké vagy őzikéé, mosolya lenyűgözően bájos. Szemlátomást még mindig érzékeny volt, de már látszott rajta, hogy kész megbirkózni az élettel.
A látogatók leültek. Az igazgató bemutatta a vendéget.
– Ez itt Iván, és nagyon jó hírei vannak számodra, tehát nem kell megijedned.
A lány megkönnyebülten mosolygott.
– Már azt hittem, hogy el kell mennem innen. Nekem senkim sincs, és nincs hová mennem.
Iván halkan beszélt. Tapintatosan akarta közölni a híreket, nehogy sokkolja a lányt.
– Egy táborban dolgoztam, ahová a te faludból is érkeztek emberek. Jó híreim vannak. Ismered Sztefán Petrovityot? Hát ő él és virul.
Szemra fürkészve tekintett Ivánra. Kedves és bizalomkeltő az arca, gondolta.
– Nagyszerű! Azt hittem, megölték a szüleivel együtt. Nagyszerű! Hol van most és mit csinál?
110