Page 110 - Roma rapszódia

Iván is nevetett erre, bár inkább sírhatnékja volt. Fel kell hívnia Jászminát, de előbb át kell gondolnia a dolgokat.
– Mikor láthatom Szemrát?
**** *
Alkonyodni kezdett. Dárkó és Szlavica egyedül maradtak a kis falusi házikóban. Tudták, hogy azt a kincset, amit egymásban kaptak, el fogják veszíteni. Jászmina és Mária sétálni mentek, hogy a testvérek egyedül maradhassanak. Dárkó átölelte a húgát és a haját simogatta.
– Megszakad a szívem. Alighogy rád találtam – ha igaz, amit mondanak – máris el kell eresztenem téged.
Szlavica halkan kérdezte:
– Mi történik, miután meghalunk? Az utolsó lélegzetvételem után mi történik velem? A lelkem elmegy valahová?
Dárkó erősen magához szorította.
– Jászmina és Iván tudnak nekünk segíteni ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Most inkább beszélgessünk a betegségedről, utána pedig telefonálok az orvosoknak. Meglátjuk, hogy mit tehetünk.
Szlavica elmondta, hogy AIDS beteg, de a tüdeje is fertőzött és a fertőzés átterjedt a májára. Azt mondták, gyógyíthatatlan, ez végezni fog vele, méghozzá valószínűleg hamarosan. Hirtelen témát váltott.
– Holnap csütörtök, ki kell fizetnem a kamatot.
Dárkó bólintott.
– Majd én elmegyek hozzá és kifizetek mindent. Akkor aztán el
is felejtheted az egészet.
– Szólnom kell Angélának, a magyarországi barátnőmnek. Meg
kell mondania az állandó ügyfeleimnek, hogy többé nem megyek vissza – szólt félénken Szlavica.
109