Page 108 - Roma rapszódia

7
Szemra
Iván belépett a NATO elmegyógyintézetébe Banja Lukában. Az épület régebben iskolaként működött, szép kis kertek vették körül és békés hangulata volt. A területet biztonsági kerítés övezte, emlékeztetve a látogatókat, hogy a bent lakók veszélyesek lehetnek.
Felment a lépcsőkön a recepcióig. A fejében egymást kergették a gondolatok. A táborban már látott fiatal lányokat, akik a háború miatt megháborodtak. Vagy teljesen passzívak lettek, általában a gyógyszerek hatására, vagy pedig ön- és közveszélyesek, akiknek jelenlétében szinte félelmetes volt tartózkodni. Vajon milyen állapotban találja Szemrát? Abban reménykedett, hogy passzív lesz és közönyös. Félelmetes volt a gondolat is, hogy egy erőszakos és veszélyes embert vigyen haza. Különösképpen Jászmina érzelmeire akart tekintettel lenni.
Belépett az igazgató szobájába, és bemutatkozott mint szociális munkás. Elmondta, miért jött. Az igazgató, egy korai negyvenes éveiben lévő férfi, kedvesen és együttérzően hallgatta.
– Nos, ezzel az esettel kapcsolatban igazán jó híreim vannak. Szemrát nagyon zavart, depressziós és öngyilkosságra hajlamos állapotban hozták ide. Hazaérve halott családja és legjobb barátnője fogadta. Attól félt, hogy a nővérét, az ön feleségét egy olyan táborba hurcolták, ahol nemi erőszakot követnek el a nők ellen.
Iván félbeszakította.
107