Page 121 - Roma rapszódia

9
Élet és halál
A papírokat megkapták, Szemra hazamehetett Ivánnal Zágrábba. Iván csalódott volt, mivel nem találta meg a keresztet és a láncot, és Sztefán szüleinek a sírját sem. Ez is az élet titkaihoz tartozik, könyvelte el magában.
Úgy döntött, hogy még egyszer visszamegy Jászmina családjának a sírjához. Szívesen gyalogolt, s most közben imádkozott. Üde, langyos volt a reggel. Mindig is szerette a madarak énekét, a látszólag össze-vissza kórus most is élvezettel töltötte el.
Befordult a sarkon a keskeny, temetőbe vezető ösvényre, de hangfoszlányokat hallott. Megállt és hallgatózott. Bizonyosan idejött néhány ember, hogy meggyalázzák a temetőt. Talán elterjedt a híre, hogy egy horvát nézelődik a temetőben.
A beszélgetés hangneme azonban arra utalt, hogy valami teljesen más dolog folyik ott. Kilépett a fák alól. Gyokovity úr állt ott egy csapat emberrel, akik szorgosan takarították a kertet. Egy férfi betonozott, néhány asszony pedig kisebb bokrokat ültetett. Gyokovity úr odalépett a kerítéshez, ahol Iván álldogált.
– Úgy döntöttünk, hogy a mi felelősségünk ennek a kis temetőnek a rendbetétele.
Iván alig tudott sírás nélkül megszólalni.
– Nem is tudom, mit mondjak, de köszönöm, nagyon köszönöm. Gyokovity úr mosolygott.
– Lehet, hogy az a legjobb, ha ilyenkor nem mondunk semmit.
120