Page 128 - Roma rapszódia

Jászmina ruháit. Az arcához emelte őket és szagolgatta, kereste az ismerős nővér-illatot.
Majd kezében az esküvői albummal elhelyezkedett a fotelben. Amint meglátta nővérét, sírni kezdett. Jászmina arca ugyanolyan volt, csak érettséget sugárzott.
Szemra azon tűnődött, hogyan fog beilleszkedni ebbe a kis családba, és hogy talán egy napon majd ő is rátalál valakire, olyanra, mint Iván, aki szereti és gondoskodik róla, és egy kis saját lakást biztosít, ahol ő feleség és édesanya lehet.
De egyelőre elég boldog volt. Holnap látni fogja a nővérét, hosszú idő után először. Elaludt a karosszékben és az éjszaka fennmaradó részében nyugodtan aludt. Iván megérkezett a lakásba a kora reggeli órákban. Szemra hallotta, ahogy zuhanyozik, majd szó nélkül ismét eltűnt.
**** *
Szlavica nyugodtan aludt. Kopogtattak. Jászmina kinyitotta az ajtót és egy szempillantás alatt Iván karjaiban találta magát zokogva az örömtől és a szomorúságtól. Mielőtt a férfi megszólalt volna, Sztefán felől érdeklődött.
– Szeretném ha eljönnél velem. Itt tudod hagyni Dárkó húgát valakivel egy pár órára?
– Van itt egy asszony, egy jó asszony itt a faluban, megkérdezem őt. Először azonban szeretném, ha találkoznál Szlavicával.
Jászmina gyengéden megsimogatta Szlavica arcát és a nevét suttogta. A lány lassan ébredezett.
– Szlavica, ez itt Iván.
Iván megragadta a lány kezét.
– A testvéred a legjobb barátom, örülök hogy találkoztunk.
127