Page 126 - Roma rapszódia

10
Az ösvény
Iván és Dárkó a kórház folyosóján álldogáltak. Dárkó a falnak támaszkodott és a mennyezetet nézte. Mária a szobában maradt Sztefánnal. Dárkó egyre növekvő feszültséget érzett. Ivánra tekintett, majd megszólalt:
– Úgy döntöttem, vagyis Mária és én úgy döntöttünk, hogy ezentúl Istent fogjuk követni. Meg kell tanulnunk, hogy ez mit is jelent.
Iván bólintott, de nem szólalt meg.
Dárkó folytatta.
– Az igazság az, hogy nem tudok ennyi mindennel egyszerre
megbirkózni. Az édesanyám meghal, megtalálom a húgom, és most ő is haldoklik. Sztefán is halálán van, te pedig megjelensz Szemrával. Túl sok ez egyszerre.
Ivánnak is olyan érzése volt, mintha örvénybe került volna. Összeszedte magát és megszólalt.
–Próbáljuk végigvenni lépésről lépésre! Szemrát elvittem hozzám. Eredetileg úgy gondoltam, hogy Máriánál aludhatna, de ebben a bizonytalanságban ez nem lehetséges.
Folytatni akarta, de egy nővér lépett oda hozzájuk. Megkérdezte, melyikőjük Iván, mert telefonhoz hívják. A kagylóból Iván Szemra hangját hallotta. Megadta neki a kórház számát, ha sürgős dologról lenne szó.
– Iván, elnézést, hogy hívlak – kezdte félénken. – Gyokovity úr telefonált és kérte, hogy hívd vissza valami nagyon fontos ügyben.
125