Page 127 - Roma rapszódia

Iván biztosította a lányt, hogy jól tette, hogy felhívta, és letette a kagylót. Dárkó kezébe temetett arccal ült a folyosón, amikor Iván visszatért.
– Figyelj, telefonálnom kell, mindjárt jövök!
Vásárolt egy telefonkártyát és a telefonfülkéből felhívta Gyokovity urat. Rövid beszélgetés után letette a kagylót és visszarohant Dárkóhoz.
– Figyelj, túl bonyolult most mindent elmagyaráznom, de vissza kell mennem Boszniába. Öt óra alatt megteszem az utat oda-vissza. Mennem kell.
Nem volt idő a kérdezősködésre. Dárkó ott maradt a kórházban a folyosón.
**** *
Mária Sztefán mellett ült és a haját simogatta. A fiú időről időre eszméletre tért, majd ismét mély álomba merült. Az orvos bejött és Máriát és Dárkót az irodájába hívta.
– A helyzet a következő. A fiú valamilyen fertőzést kapott, ami megtámadta a májat és a vesét. Antibiotikumokat használunk, de egyenlőre nincs javulás, bár nem is romlik az állapota. Szükség lenne valamire, ami miatt elkezdene küzdeni az életéért. Jó lenne, ha beszélnének hozzá, még akkor is, amikor alszik, és próbálják meg motiválni őt!
Megköszönték a tanácsot, és visszamentek a szobába. Hosszú éjszaka állt előttük.
Szemra a lakásban járkált fel-alá. Izgatott volt. Bement a konyhába és belenézett a fiókokba. Azon csodálkozott hogy mennyi kése, villája és más háztartási eszköze van Jászminának. Benézett a fiatalok hálószobájába is. Kis lelkiismeret-furdalással megnézegette
126