Page 124 - Roma rapszódia

– Iván azt mondja, természetes, hogy próbálunk kapaszkodni az életbe, amíg csak lehet. Isten ilyennek teremtett bennünket. De át kell engednünk magunkat Isten kezébe. Ő közbelép, karjába vesz. Békességet ad, amikor a mennyországba mész. Elszenderedsz a földön és a mennyországban ébredsz fel.
– Milyen a te Ivánod? Nagyon szereted, ugye?
– Igen. Erős, jó, gyengéd és okos – helyeselt Jászmina.
– Hát, gondolom, hogy mindnyájan szeretnénk egy ilyen embert.
De ilyenek nem sokan vannak. Azt hiszem, hogy a bátyám is ilyen. – Így gondolom én is. Máriával nagyon boldogok lesznek. Szlavica ismét mosolygott majd Jászmina arcába nézett. Olyan
jóságos és tiszta lelkű.
– Engem még sohasem szerettek így. Eddig nem tudtam, milyen
az, amikor valaki vigyáz rád és gondoskodik rólad.
Jászmina megsimogatta.
– Amikor a mennyországba jutsz, ott nagyon sokan fognak
szeretni. Azt hiszem, Isten különleges feladattal fog megbízni téged a mennyországban.
Szlavica felnézett.
– Mire gondolsz?
– Persze lehet, hogy nincs igazam, de azt hiszem, hogy ott sok
mindent fog felfedezni. Tudsz majd énekelni, festeni, faragni, főzni és mindenféléket csinálni, akár a legnagyobb művészek.
Szlavica felsóhajtott.
– Ó, Jászmina, oda akarok menni minél hamarabb.
Jászmina ismét megsimogatta.
– Tudom, de amíg Isten nekünk adott, élvezhetjük a jelenlétedet.
Mindnyájan szeretünk és most már a testvérem vagy.
123