Page 142 - Roma rapszódia

Rádován ugyanattól az apától származott, de más anyától. Arcvonásai lágyabbak voltak, és világosbarna hajába vörösesszőke hajtincsek keveredtek.
A szobát egy ajtó választotta el a másiktól. Ebből a baljóslatú szobából jajgatás hallatszott, amely fokozatosan erősödött, végül átkozódó ordítozássá fajult. Jancsi felesége, Iréna adott éppen életet gyermeküknek. Iréna egy magányos ágyban feküdt a teljesen üres szobában. A nővére, Szmiljana ült mellette és bátorításképpen ő is vele együtt átkozódott. A jajgatás-ordítás nagyjából hárompercenként hangzott fel. Iréna nem tudta, hány éves, körülbelül tizenöt-tizenhat lehetett. Hosszú, hollófekete haját izzadtság borította. A szülési fájdalmak erősödésével hulltak az átkok Jancsira és az egész férfi nemre.
Szmiljana kinyitotta az ajtót, és megkérdezte Jancsitól, hogy hol késhet a mentőkocsi. Mintegy színpadi rendező intésére, a bejárati ajtó megnyílt. Egy fiatalasszony érkezett és köszönés nélkül újságolta, hogy a mentőkocsi a falu szélére érkezett, de félnek bejönni a faluba.
Iréna ismét ordított, Szmiljana is csatlakozott hozzá. Most a mentősöket és saját anyjukat átkozták, miért hozta őket a világra. Irénát valahogy sikerült lábra segíteni. Nővére és a férfiak támogatásával kikerült az utcára, ahonnan körülbelül 100 méternyire várakozott a mentőkocsi.
A falu körülbelül húsz kis házból állt. Legtöbbjük egyszobás volt, de akadt néhány kétszobás is. A falu vezetőjének nagy, hatszobás házát betonfalak vették körül. Az ablakon keresztül látható volt a televízió képernyőjének villogása. A többi házban nem volt sem áram, sem vízvezeték. Az illemhelyre járás egyszerű volt. A gyerekek tetszés szerint bárhol elintézhették a dolgukat, a felnőttek pedig kis házuk mögött kuporodtak le.
141