Page 151 - Roma rapszódia

Jancsi hátradőlt a székén és egy pohár olcsó bort szürcsölt. Nina, a prostituált is kortyolgatott. Azzal a nem mindennapi adottsággal rendelkezett, hogy „túlitta” az ügyfeleit, és rajta meg sem látszott. Rágyújtott.
– Már évek óta jársz ide, de nem hiszem hogy azóta egyszer is megmosakodtál.
– Hát én már ilyen vagyok! Ez vagyok én – röhögött Jancsi.
**** *
Miléna az egyik kezében a gyertyát tartotta, a másikban a szent könyvet. Édesanyja már aludt. Halvány sejtelme sem volt, hol lehet az apja. Szerette az éjszakának ezt az óráját. Hétköznapokon csend volt. Néha kiáltások hangzottak: a hazaérkező részeg emberek kurjongattak, vagy a feleségükre kiabáltak, hogy hallgattassák már el azt a síró gyereket.
Általában azonban csend borult a falura. Ez volt az ő ideje. Késő éjszakákig olvasta a könyveket, amelyeket Náda nénitől kapott. Ilyenkor képzelete szabadon szárnyalhatott. Néha magában eljátszott egy-egy jelenetet. Mondjuk egy fiatalemberrel kocsikázik és közben beszélgetnek, és a fiú Miléna kisasszonynak szólítja. Megkérdezi:
– Miléna kisasszony, engem nagyon érdekel, hogy mit gondol az életről.
Máskor egy zsúfolt bálteremben hajol meg előtte és táncra kéri. Ó, de szépen tudna táncolni! Tudna járni és futni, és senki sem szidná és átkozódna. Egy csecsemővel is látja magát. Erős, de gyengéd férje áll előttük, hogy megvédje őket minden rossztól.
A mai éjszaka más volt, egészen más. Náda néni a szent könyvet adta neki, és egy könyvjelzővel megjelölt egy történetet, hogy azt
150