Page 154 - Roma rapszódia

Sztefán bólintott. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a „kit ismersz” és nem a „mit tudsz” elv érvényesült.
–Beszéltem Dárkóval tegnap, és megteszek minden tőlem telhetőt.
Sztefán ismét mosolygott.
– Köszönöm, uram. Elhoztam magammal az irataimat és a főiskolai bizonyítványomat.
A terebélyes ember félbeszakította.
– Nincs szükségem rájuk. Dárkóban megbízok, és már el is döntöttem, hogy mi legyen veled.
Felállt, átsétált a szobán, kinyitotta az ablakot és rágyújtott egy cigarettára.
– Pénzt kaptunk az EU-tól kisebbségfejlesztési programokra. Te is kisebbség vagy, és én is itt a Muraközben körül vagyok véve kisebbséggel.
Sztefán most is ideges lett a kisebbség szó hallatán.
–Bárhogy is, de három évig foglalkoztathatlak az EU támogatásából. – Visszaült a helyére. – A vicc az egészben az, hogy sok a pénzük és nagy a bűntudatuk. A bűntudat és a pénz számunkra jó biznisz. Na, akkor ebből ennyi elég, vissza kell térnem a munkámhoz, hogy megváltoztassam a világot. Tehát a jövő hó elsején kezdesz, ami... hadd lássam... az ezt követő utáni hétfő. Mondd meg Dárkónak, hogy jön nekem eggyel!
Mosolyogva felállt és kezet nyújtott.
– Elnézést, de mi is lesz a munkám?
A másik harsányan nevetett.
– Bármi, de legyen a cigányokkal kapcsolatos. Írd le az ötleteidet,
fő, hogy minden a cigányokról szóljon. Sztefán is felállt.
153