Page 156 - Roma rapszódia

– Hát keress egy elnyűtt nyanyát, akit elhagyott az örege, és aki már a gyerekeinek sem kell!
Tomiszláv a fejét rázta.
– Én egy cigánylányra gondoltam, tudod, egy fiatal cigánylányra. Hallom, hogy pénzért lehet vásárolni.
Jancsi kicsit megsértődött erre az ötletre, de gyorsan elűzte a rossz hangulatot.
– Vehetsz egyet, de az sokba kerülne neked, mert te egy mocskos vén szemétláda vagy, akárcsak én.
– Mennyi az a sok?
Jancsi húzott egyet a poharából és hátradőlt.
– Neked túl sok.
Miléna a szent könyvet tartotta a kezében. Az anyja az
eszméletlenségig leitta magát és elaludt. Miléna ismét ugyanazt a részletet olvasta, és most is elfogta a remegés. Beszélgetni kezdett új barátjával. Náda néni megjelölt egy helyet, mely szerint Istent apának szólíthatjuk. Az olvasást most mindig imával kezdte.
– Apukám, Istenem, mutass nekem valami csodálatosat ma este a szent könyvemben!
És Isten ezt mindig meg is tette. A szutykos, kopott kétszobás ház éjszakáról éjszakára szent hellyé vált.
Egy pillantást vetett az anyjára, aki teljesen felöltözve aludt. A karja lelógott az ágyról, mintha a padlóra hajított üres sörösüveg felé nyúlna. Miléna szerette az anyját. Olvasmányai tragikus szereplőire emlékeztette.
– Apukám, Istenem, tudsz valamiféle békét hozni az anyukám életébe?
**** *
155