Page 158 - Roma rapszódia

4
A könyv
Sztefán és Dárkó kiléptek az ügyvédi irodából. Az égbolt felhős volt, a levegő nyirkos, de még nem volt igazán hideg. De csak közeledett a tél, kezdte vicsorgatni a fogát. Az autóban Dárkó elővett egy dossziét, átolvasta, majd apai hangon magyarázta:
– Minden rendben van, a szüleid házát Szerbiában eladták az ENSZ „Új otthon” programja keretében. Ezt a földterületet kaptad a Drávamentén, az értéke 60.000 Euró. Eladhatod, megtarthatod vagy azt csinálsz vele, amit akarsz.
Sztefán szó nélkül átvette a dossziét. Hirtelen elöntötték az emlékek, amikor a szüleit sok évvel ezelőtt meggyilkolták saját nemzetiségű honfitársai. Dárkó átölelte.
– Szeretlek, fiam. Hosszú utat tettél meg.
Sztefán bólintott. A Dárkóból felé áradó békesség megnyugtatta.
**** *
Miléna nem kis erőfeszítéssel megtanult kerékpározni. Nekidöntötte a kerékpárt a falnak, felmászott rá, közben az egyensúlyozáshoz a bal lábát használta. Ezután deformált csípőjét a jobb lábával együtt átlendítette, majd az egyik kezével a kormányt fogva, a másik kezével ellökte magát a faltól. Ha sikerült elindulnia, utána már ment a dolog. Mint sok más falubéli nő, ő is kerékpárral járt a városba. Néhányan a szemetes kukákban keresgéltek, mások viszont, mint Miléna is, kedves helybéli hölgyeket látogattak meg, akik élelmet adtak nekik. Gyakran
157