Page 160 - Roma rapszódia

Náda néni könnyes szemmel mosolygott.
– Nagyon drága vagy, Miléna, és azt hiszem, hogy Isten valami csodálatosat tartogat a számodra.
– Nehéz elhinni, hogy velem bármi jó történhet, de maga jó, a könyvek is jók, és a Biblia is nagyon jó – válaszolt a lány komolyan. – Én ennél valami sokkal nagyszerűbbre gondoltam, Miléna. Minden nap imádkozom érted, és majd meglátjuk, mi a terve veled
Istennek.
Miléna arcát szomorúság árnyékolta be.
– Szeretnék jó lenni, és szeretném, ha Isten szeretne, de szerintem
nem tud engem szeretni. Engem nem lehet szeretni az átok miatt. Náda néni nem válaszolt, csak gyengéden átkarolta Milénát.
**** *
Sztefán belépett az új irodájába. A termetes ember már várt rá. A három hölgy ez alkalommal melegebben üdvözölte. Megmutatták neki az íróasztalát annak a fiatal hölgynek az asztalával szemben, akinek a haja igazításra szorult. A férfi bemutatta Sztefánt a hölgyeknek, majd ezt mondta:
–Kezdjük legelőször is a legfontosabbakkal. Itt a káromkodásdoboz. Aki káromkodik, annak fizetnie kell. A többiek állapítják meg az eset súlyától függően, hogy mennyi pénznek kell a dobozba kerülnie.
Sztefán nevetett.
– És kié lesz a pénz?
A férfi magához szorította a dobozt.
– 10% megy az egyház javára, katolikus matricákra, mert amint
láthatod az ablakokon, ez itt egy szentségtelen hely. A többi 90 % hetente egyszer fedezi a pizza árát.
159