Page 161 - Roma rapszódia

Szünetet tartott és komolyan hozzátette:
– Az anyaegyház és a gyomrunk nevében utasítom tehát Sztefánt, a kisebbséget, hogy káromkodjon minél többet.
Az „eligazítás” után a férfi figyelmesen elolvasta Sztefán javaslatait. Homlokát ráncolta, bólogatott és helyeslően dörmögött. – Értem. Dárkó keze is benne van ebben, ugye? Hosszú életet kívánok neki, de nem sok gyereket, hogy ne gyötörhessenek itt
bennünket.
– Igen, segített kidolgozni az ötleteket.
– Látom, ez így jó is lesz. Tehát fogsz egy cigány... bocsánat
roma falut, és felméred, hogy hány felnőtt tudja elolvasni a nyomtatványt egy elveszett személyigazolvány újraigényléséhez. Utána megpróbálod ösztönözni őket, hogy segítsenek egymásnak a nyomtatványok kitöltésében.
– Igen, átnéztem a falvak a listáját, és azt hiszem, hogy ide szeretnék menni.
Egy névre mutatott a listán.
– Olyan vagy, mint egy bárány, aki önként jelentkezik, hogy megegyék vacsorára. De miért is ne? Menj, úgyis az Unió fizet érte.
Sztefánt nem zavarta a férfi szinte nemtörődöm magatartása.
– És azt tudod, miről lehet felismerni a cigányok házát? A kukákon zár van.
Nevetett a saját viccén, és visszaadta Sztefánnak a dossziét. – Rajta, munkára fel, változtassuk meg a világot!
**** *
Iréna a padlón ült, petyhüdt kezében egy üveg olcsó bort tartott. Szép volt, mint Miléna is. De szépsége tűnőben volt, a maihoz hasonló éjszakák miatt. A ittasság utolsó fázisában volt, de még
160