Page 163 - Roma rapszódia
P. 163
5
A találkozás
Sztefán bekopogott az ajtón. A falu rosszabb állapotban volt, mint elképzelte. A reménytelenségbe való beletörődés úgy tapadt rá, mint az égő zsír szaga a grillező ruházatára.
A házból tompa hang válaszolt. Miléna egy széken ült, az asztalra támaszkodott és könyvet olvasott. A haja fekete volt, de nem matt, hanem különböző árnyalatok élénkítették. Meleg, mélybarna, ártatlan szeme volt, mintha a leány még sosem tapasztalt volna semmi gonoszat, mégis tekintetének mélységét csakis a szenvedés okozhatta. A bőre inkább olajbarna, mintsem sötét, orcái üde barack árnyalatúak. A fogsora fehér és szokatlanul egyenes. Nyakának íve kiemelte kecses szépségét.
– Könyvet olvas? – szólalt meg Sztefán ámulva.
Miléna a könyvre vetette pillantását, majd a betolakodóra tekintett. Váratlan megjelenése ellenére szeme, beszéde, sőt még tartása is bizalmat ébresztett.
– Igen, ez a... ez a Biblia – válaszolta.
Sztefánnak elakadt a lélegzete.
– A Biblia? Maga keresztény?
Miléna zavarba jött. Sztefán igyekezett helyrehozni a mulasztását. – Elnézést kérek, nem kellett volna így berontanom. A szociális
központól vagyok, és egy felmérést végzek arról, hogy hány felnőtt tud olvasni. A nevem Sztefán.
Kezet nyújtott a leánynak.
– Minden rendben. Az én nevem Orsós Miléna.
162
