Page 164 - Roma rapszódia

– Miléna kisasszony, még egyszer bocsánatot kérek a zavarásért, de nagyon érdekelne a véleménye az olvasásról, különösen a Bibliáról, mivel én is naponta olvasom a Bibliát.
Most Milénán volt a sor, hogy meglepődjön. Egy pillanatig az ájulás környékezte. Ez a jóképű fiatalember Miléna kisasszonynak szólította, és érdekli az ő véleménye. A szeme bepárásodott.
– Kint vár a hintója? – kérdezte megszédülve. Sztefán zavartan nézett rá.
– Nem, autóval jöttem.
Most Milénának kellett bocsánatot kérnie.
– Elnézést, csak nagyon meglepődtem.
Sztefán mosolygott.
– Semmi baj, de leülhetek ide, és beszélgethetünk az olvasási
szokásairól?
Sztefán kinyitotta a jegyzetfüzetét és végighaladt a kérdéseken.
Megdöbbentő volt számára az élmény. Közben rájött, hogy Miléna külseje és viselkedése elhunyt édesanyjára emlékeztetik. A mosolya, ahogyan a fejét félrehajtja, amikor válaszol, ahogyan gesztikulál, amikor hangsúlyozni igyekszik valamit... Tekintetét a jegyzeteire szegezte.
„Ennél szebb teremtést még életemben nem láttam” – fogalmazódott meg benne a gondolat. Ismét megszólalt.
– Hogyhogy a Bibliát olvassa?
Miléna mesélt Náda néniről, és hogy ő hogyan kezdett imádkozni Istenhez úgy, mint apukájához. Bizalmat érzett a fiú iránt, ezért kikereste azt a bizonyos történetet, ami úgy megragadta, és felolvasta neki. Sztefán mosolygott, majd egyenesen Miléna szemébe nézett.
– Ez a történet egy nőről szól, aki tizennyolc éven át meg volt görnyedve, és Jézus meggyógyította.
163