Page 162 - Roma rapszódia

nem vesztette el az öntudatát. Egy láthatatlan közönséghez beszélt. Ő volt a vádló és a kísértetek az esküdtszék. Az ital miatt alig lehetett megérteni, hogy mit mond.
– Én nem vagyok mindig olyan rossz, de mégiscsak rossz ember vagyok. Tudjátok, ha Rádovánhoz mentem volna, és nem ehhez kutyához, hogy száradna le a bőr a csontjairól, lehetnék valaki! Három- vagy négyszobás házam lenne nekem is, vécével és akár fürdőkáddal is, de emiatt a kutya miatt úgy élünk, mint a disznók.
Újabb átkokat szórt távollévő férjére.
– De tudjátok, én is bűnös vagyok, bűnös vagyok, bűnös, bűnös! Gyűlölöm magam! Ó, Rádován! Rádován! Rádován!
Addig ivott, amíg fájdalmát át nem engedte a gyötrő álmoknak.
161