Page 155 - Roma rapszódia

–Köszönöm, uram, szeretném átgondolni, hogyan tudok a legmegfelelőbb módon segíteni a roma közösségen.
– Hát persze, most romáknak kell hívnunk őket, különösen most, hogy a jó öreg Dárkó ereiben is ez a különleges vér csörgedez. Ügyelj rá, hogy javaslataidban mindig ez a szó szerepeljen, pl. „A roma kulturális intézmények fejlesztése” stb. Az EU szereti az ilyesmit.
Kis szünet után folytatta.
– Hé, ezt hallgasd meg: Mit látsz egy cigány létra tetején? – Sztefán zavartan hallgatott. – Egy STOP táblát!
A nagy ember hahotázva kísérte ki Sztefánt. Kezet ráztak, a fiú azonban azt sem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen.
**** *
Jancsi egy rozoga, sötét kocsma sarkában üldögélt Tomiszlávval, aki lelki társa volt a sörösüveg terén. Tomiszláv mintegy hatvan éves lehetett, de nyolcvannak látszott, amiben a túlzott alkoholfogyasztás játszotta a főszerepet. Mint az ugyanezt a műfajt kedvelők, ő is borotválatlan volt. A fogai sárgák, zöldbe hajlók. Majdnem kopasz feje zsíros volt, szeme pedig zavaros és állandóan nedves. Záptojásszag lengte körül.
– Kell nekem egy asszony – szólalt meg rekedtes hangon. Jancsi heherészett.
– Hát akkor szerezz egyet!
Tomiszláv olcsó, erős szeszt ivott, amelynek nagyobb haszna lett
volna egy öreg óra alkatrészeinek tisztításánál.
– Nem, én olyan asszonyt akarok, aki kiszolgál. Igazi szolga kell,
mert... öregszem, és éjszaka olykor „baleset” ér az ágyban.
Jancsi röhögcsélt. Tetszett neki Tomiszláv, hasonlítottak
egymásra.
154