Page 198 - Roma rapszódia

Nem tudta tovább folytatni, sírva fakadt. Szmiljana a vállát simogatta. Iréna úgy zokogott, mint egy gyermek, aki nem törődik azzal, hogy mások is látják. Miléna mindkét kezét az apja felé nyújtotta.
– Rendben van, megbocsátunk.
Nem tudta befejezni a mondatot, mert Tomiszláv lépett a szobába a pisztolyt maga előtt tartva. Rádován feléje lépett, de azonnal lövés érte a mellkasát. Megtántorodott és a padlóra zuhant. Tomiszláv Sztefánt célozta meg, és épp akkor sütötte el, amikor Miléna a fiú elé ugrott. A lövés a lány oldalát érte, összekuporodva esett a padlóra. Sztefánt egész közelről érte a találat. Vértócsába zuhant, arccal lefelé. A sikoltozás és a lövöldözés zajára kórházi emberek futottak össze, akik Tomiszlávot a padlóra teperték.
A hirtelen beállt csendben Rádován próbálta odavonszolni magát Irénához. Sztefán némán hevert a vértócsában, Miléna véres teste keresztben feküdt a fiú testén.
197