Page 196 - Roma rapszódia

Miléna izgalmában egész kicsire húzta össze magát. Iréna lehunyta a szemét és némán várt.
– Ha mindketten készen álltok, akkor megyek és bevezetem őket.
**** *
Jancsi életének legszebb napjára ébredt. Gazdag lett! Megszabadult attól az átkozott Milénától, aki annyira a terhére volt, és Iréna sem érdekelte többé. Akadtak neki prostik, ha kellett, és a pénze most már kifogyhatatlan. Úgy döntött, leautózik a Drávamentére és megnézi a telkét. A borítékot a telekkönyvvel maga mellé tette az ülésre. Végighajtott a falu sáros utcáján. Császárnak érezte magát. A kukoricaföldek kopáran terültek el az út két oldalán. Előtte húzódott a távoli látóhatár a hideg, szürke tájban.
Egyedül a vasúti kereszteződésben leereszkedő sorompó zavarta meg ennek a napnak az örömét. Lassított, megelőzött három ott várakozó gépjárművet, óvatosan kikerülte az első sorompót és ráhajtott a vasúti sínekre. Ekkor ért oda a vonat is.
Gázt adott, de már túl késő volt. A vonat nekiütközött és magával sodorta. A heves ütés a vezetői oldalt érte. Jancsit jéghideg, páni félelem dermesztette meg. Azonnal szörnyethalt. A vonat maga előtt tolta a kocsit, az üzemanyag tartályt széthasították a vasúti sínek. Néhány pillanat múlva lángok lobbantak fel és robbanás hallatszott. Jancsi elszenesedett teste kilökődött a sínekre, s a kocsiban lévő dolgok is azonnal hamuvá égtek.
**** *
Tomiszláv leszállt a buszról és elindult a kórház felé. Szemben, a lakótelep előtt gyerekek játszottak a kis játszótéren.
195