Page 194 - Roma rapszódia

11
A sötétség hatalma
Tomiszláv szobája a megszokottnál is sötétebbnek tűnt ezen a reggelen. Keveset aludt. Egész éjszaka azon rágódott, hogy mitévő legyen. A képzeletében összekeveredtek gyermekkori emlékei a vallásos tanításokkal, meg hogy nemzeti hősnek kell lennie. A tükör előtt állva motyogott magában. Egy vastag filctollal nagy U betűt rajzolt a tükörre, az U betű görbéjébe pedig keresztet.
Kabátja zsebébe rakta az apja és Ante bácsi fényképét. Jancsi elárulta. Jancsi cigány. A cigányoknak a vérükben van a romlottság és a rosszaság. Rendezte az ügyeit önmagával, megvallotta bűneit a Boldogasszonynak. Vezeklésül helyre kellett hoznia ezt az árulást, melyet vele szembe követtek el.
Milyen jó, hogy Jancsi elárulta: a fiatalember, aki elvette tőle az asszonyát, szerb. Ettől még Jancsi nem nyer megbocsátást, de számára azt jelentette, hogy a purgatóriumban rövidebb ideig kell majd tartózkodnia.
A fiókba nyúlt és kivett egy régi német Luger pisztolyt. Keresztet vetett, és egy kis dobozból megtöltötte. Leült a kis asztal mellé. Írni kezdett. Zavaros szavakkal előadta, hogy ő Isten akarata szerint cselekszik, és hogy hamarosan ő is Hágában lesz Gotovinával és más, a hazát szerető emberekkel, akik nem félnek megtenni azt, ami helyes.
Ideje volt indulni. Még egyszer keresztet vetett, a tükör elé állt és tisztelgett. Most már lesz értelme elfecsérelt életének. Hálát rebegett Szűz Máriának és kilépett a napsütötte utcára.
193