Page 193 - Roma rapszódia

Sztefán gyengéden letette, majd besegítette az autóba. Körülvette őket az egész falu. Sztefán fogta a táskát és a könyvekkel teli dobozt, és az autó csomagtartójába tette.
Hirtelen, szinte a semmiből, eléjük toppant ugyanaz az öregasszony, aki átkozódott, amikor Irénát a mentőautó a kórházba vitte. Most sápadtan, feldúltan, mint egy népmese boszorkánya, lépett eléjük. A körülötte levő kisgyerekek megszeppenve hőköltek hátra, ahogy megrázkódott, majd elakadó lélegzettel hörögte:
– Az átok megtört, nagyobb hatalmat érzek, nagyobb hatalmat! Sztefán megszorította Miléna kezét.
– Sejtelme sincs, mekkora hatalma van Jézus vérének, hogy
bármilyen átkot megtörjön.
Elindult az autóval, és ahogyan ez rendkívül feszült helyzetekben
gyakran megtörténik, olyasmit mondott, aminek semmi köze sem volt ahhoz a drámához, amelyet épp most éltek át.
–Tudod mit? Az első dolog, amit készítek neked, az egy könyvespolc lesz.
192