Page 191 - Roma rapszódia

**** *
Jancsi a kezébe vette a tollat. Milénára nézett és vigyorgott. Bosszúvágy töltötte el. A 300 euró komoly italozással töltött napokat ígért, de nem is a pénz érdekelte, hanem hogy ő irányítsa az eseményeket. Kinyújtotta a kezét, hogy aláírja a papírt, de ekkor hirtelen kitárult az ajtó.
Sztefán állt a küszöbön üdén és ártatlanul, mégis elszántan. Biztató tekintetet vetett Milénára, majd Jancsira kiáltott.
– Tedd le azt a tollat!
– Írd alá, gyorsan írd alá! – sürgette a férfit Tomiszláv.
Miléna teljes szívből imádkozott, hogy jó süljön ki ebből az egész
őrületből. Sztefán villámgyorsan kiragadta a papírt Jancsi kezéből. Jancsi leült, és rágyújtott. Nagyot szívott Tomiszláv cigarettájából.
– Majd írunk egy új papírt. Ezt megtarthatod magadnak, hogy emlékeztessen Miléna és a férje nászára.
Sztefán mélyen Jancsi szemébe nézett. Jancsi nem tudta állni a rezzenéstelen tekintetet, zavartan fordította el a fejét.
– Választhatsz: ha aláírod azt a papírt, és én Miléna nélkül megyek el, visszajövök, de akkor magát a poklot hozom magammal – jelentette ki Sztefán halkan, de határozottan.
Tomiszláv megpróbálta úrrá lenni a helyzeten. Gorombán intette le Sztefánt.
– Ez egy üzletkötés, és semmi közöd hozzá!
Jancsi Tomiszlávra nézett, majd Sztefánra.
– Ez egy üzletkötés, és semmi közöd hozzá! – ismételte meg
Tomiszláv.
Sztefán szó nélkül kivett egy borítékot a kabátja belső zsebéből.
Szeretetteljes pillantással simogatta meg a lányt, aki a szemébe
190