Page 189 - Roma rapszódia
P. 189
10
Az alku
Miléna csendben ült az ágy szélén. A fejében lüktető fájdalom idővel sem csillapodott, inkább egyre erősödött. Kint hideg volt, de a kis fatüzelésű kályha kellemes meleget adott. Jancsi a falnak támaszkodott, időnként goromba megjegyzéseket tett.
Az ablakon át Miléna meglátta Tomiszlávot, ahogy a sárban imbolyog feléjük. Az arca vörös volt, a nagy igyekezettől kifulladt. A lány megpróbált felülemelkedni nyugtalanságán, de nem tudott. Jancsi egyértelműen a tudomására hozta, ha nem megy férjhez ehhez az öregemberhez, ő megöli Irénát. Egész éjszaka gyötrődött, és végül arra a következtetésre jutott, hogy az anyja már annyit szenvedett, hogy most neki kell feláldoznia önmagát.
Az ajtó megnyílt és jövendőbeli férje belépett a fülledt, meleg szobába. Miléna majdnem rosszul lett a belőle áradó undorító szagtól. Tekintetét a padlóra szögezte, a feje szédült. Még mindig döbbenettel töltötte el a hír, hogy Jancsi nem az igazi apja.
Tomiszláv leült, és megpróbálta eltakarni a száját. Jancsi öntött neki egy italt:
– A vejemre! – röhögött durván.
A másik krákogva, zihálva nevetett, kimutatva odvas sárga fogait. Milénát a hányinger kerülgette.
A holmiját már becsomagolták egy táskába. A doboz a számára oly becses könyvekkel itt marad, Jancsi szerint úgysem lesz ideje az olvasásra. Az Újszövetséget is odatette a többi mellé. Tudta, hogy hiába is könyörögne, a férfi még jobban megalázná, és úgy sem engedne.
188
