Page 188 - Roma rapszódia

Sztefán megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Köszönöm, köszönöm! Érte megyek, azután majd eldöntjük, hogyan tovább.
**** *
Rádován összeroskadt, amikor Náda néni elújságolta neki, hogy Irénát bevitték a kórházba, és talán túl sem éli a sérüléseit.
–Visszamegyek és elmagyarázok mindent az öcsémnek és Milénának – határozta el. Letette a telefont. A szíve vadul vert. – Hát, végül eljött ez a nap – mondta eltökélten.
**** *
Sztefán visszaérkezett a kórházba. Szmiljana közölte vele, hogy Miléna Náda nénihez ment. Már későre járt, ezért a fiú úgy döntött, hogy inkább hagyja Milénát pihenni. Az a jólelkű asszony vigyáz majd rá éjszaka. Nekiindult a városnak, hogy enni- és innivalót találjon. Csak egy kocsma volt nyitva. Bár nem szerette ezeket a sötét lebujokat, nem volt más választása. Belépett. Egy billiárdasztal volt a terem közepén, fiatalok vették körül. A sarokban a zenegép vad zenét harsogott. Arrébb az egyik az asztalnál néhány idősebb ember ült, és Sztefán hallotta, hogy miről beszélgetnek. Sztefán felkapta a fejét, megfagyott benne a vér.
– Én mondom neked, így igaz! Holnap egy nőt kapok, egy cigánylányt, aki a rabszolgám lesz. Így igaz, 300 euró és az enyém, azt tehetek vele, amit akarok.
Sztefán legszívesebben torkon ragadta volna az öreget. Az magasra emelte a poharát.
–Jancsira, a leendő apósomra, és Milénára, a jövendő feleségemre és rabszolgámra!
187