Page 186 - Roma rapszódia

–Az édesapáddal még sohasem találkoztál. Jancsi bátyja, Rádován az apád.
Miléna a távolba meredt, próbálta felfogni a hallottakat. Nem tudott megszólalni. Szmiljana folytatta.
– Elmondtam ma Jancsinak is, így oda nem mehetsz vissza. Haragszol rám?
Miléna nemet intett, és magához szorította édesanyját.
– Ó anyu, ezért voltál annyira gondterhelt. Ó anyu, annyira szeretlek! – súgta.
Szmiljana folytatta.
– Náda néni tudja. Évek óta ő és Rádován veszik neked az ennivalót és a könyveket.
Miléna átkarolta az anyját és a karjaiban ringatta. Sztefán mindkettejüket átölelte.
– Bárhogy is van, nem mehetsz vissza a faluba, Jancsi valami rosszat forralhat ellened. Eljöhetsz hozzánk és a családommal lakhatsz, amíg ki nem találunk valamit. Van egy szabad szobánk. Beszélek a nevelőszüleimmel, és visszajövök érted. Pár óra alatt megjárom.
– Nálam van a kerékpárod, elviheted Náda nénihez, én meg itt maradok Irénával – ajánlotta Szmiljana
Sztefán kilépett a hideg éjszakába. Féltette Milénát, hogy még többet szenvedhet. Mindent meg akart tenni érte, míg össze nem házasodhatnak. Beindította az autót, és felszakadt belőle az őszinte vallomás:
– Ó Jézusom, szeretem ezt a lányt, úgy szeretem ezt a lányt! **** *
185