Page 184 - Roma rapszódia

– A pap azt mondta, hogy megkeresztelheti a kisgyermeket és visszadátumozhatja a keresztlevelet, de az 200 euróba fog kerülni. Vagy ha nem fontos nektek az üdvössége, eltemethetitek magatok is.
Rádován átvette a gyermeket a nővérétől, és a kicsiny testet a koporsóba helyezte. Letakarta a halotti lepellel, majd felrakta a koporsó fedelét. Szó nélkül indult el a koporsóval a temetőbe, ahol hatalmas márvány szobrok büszkélkedtek az egyetlen igaz egyház lojális tagjainak sírjain.
Rádován elhaladt a büszke, díszes síremlékek mellett és a temető végébe ért, a cigányok temetőjébe, akiknek sírját csak vékony falécek jelezték. Letette a koporsót. Fogta az ásót, amely a kenőpénzt követelő személy utasítására várt, és ásni kezdett. Gordana térdre rogyott és ráborult a kis koporsóra.
– Veszna! Veszna! – hajtogatta sírva a kislány nevét. S ahogy a gödör mélyült, úgy tört ki belőle a fájdalmas panasz.
– Te jó Isten vagy, de miért hagyod, hogy a papok...? Tudom, hogy mindent látsz és mindenütt ott vagy, de miért engeded, hogy ennyi gonoszság létezzen...? Én hinni akarok, de ez túl sok nekem... mindig csak a rosszat kapom.
A férfi óvatosan behelyezte a koporsót a gödörbe, és visszalapátolta a földet. A nővére a frissen ásott földkupac mellett térdelt. Könnyektől sáros kezével összekente az arcát, haját. Torkaszakadtából sikoltozott.
– Istenanya, hol van az én kisbabám?
Rádován letérdelt mellé és átölelte.
– Jól van, most már elég. Mondjuk el együtt a Miatyánkot, és
reménykedjünk, hogy Isten sokkal jóindulatúbb, mint a papjai.
183