Page 190 - Roma rapszódia

Sztefánra gondolt egész éjszaka. A fiú sohasem venné el őt feleségül. Ő nyomorék. Nincs fürdőszobájuk és egyéb tisztasági berendezésük, ami pedig a fiú számára gyermekkora óta teljesen természetes. A fiú késsel, villával eszik, ő meg csak kanállal. Az tiszta huzatú ágyban alszik, ő pedig vagy a padlón, vagy Jancsi és az anyja ágya végében.
Azonban mindig hálás lesz érte Istennek. Őrá gondol majd akkor is, amikor kénytelen lesz Tomiszlávval elmenni. Imádkozni fog Sztefánért, így találkozik vele a szíve mélyén. És Isten vele van. Szerette és ragaszkodni fog hozzá továbbra is. Az Újszövetség lapjain megelevenedett, és nem csak a képzeletében és fantáziájában volt valóság, hanem igazi értelmet és célt jelentett.
Tomiszláv pimaszul mustrálta végig Milénát. Elővette a pénztárcáját, és az asztalra tett 15 darab húsz eurós papírpénzt. Ezután a kabátja belső zsebéből kivett egy lapot, tollat fogott és aláírta. Átcsúsztatta a papírt az asztal túloldalára, és odanyújtotta a tollat Jancsinak.
**** *
Rádován leszállt a buszról. Szmiljana várt rá, két oldalról arcon csókolta.
– Hosszú idő telt el, mióta nem láttalak. Jól nézel ki.
Rádován bólintott.
– Hogy van Iréna és a kicsike? – kérdezte.
– Kicsike? Miléna már felnőtt nő. Iréna él, de nagyon beteg. És
te mit keresel itt?
Rádován kezét Szmiljana karjára tette.
– Azért jöttem, hogy rendbe hozzam a dolgokat. Mindent be kell
vallanom Jancsinak és Irénának, és látnom kell a lányomat. Vele is beszélnem kell.
189