Page 201 - Roma rapszódia

De a kimerültség és a nyugtatók hatására ismét mély álomba zuhant.
Drágica a békésen szendergő lányt nézte. Megborzongott, lehajolt és megcsókolta Miléna homlokát.
**** *
Vidics doktor tapasztaltabb diagnoszta volt, mint a kollégája. Megtapogatta Sztefán nyakát és a hónalját.
–Azonnal szüksége van a vérre, máskülönben meghal. A cigánylány állapota stabilizálódott. Úgy gondolom, hogy használhatnánk az ő vérét, hogy a férfit életben tarthassuk még egy ideig. Ugyanaz a vércsoportjuk.
Horvát arcára rémület ült ki.
– Ezt nem mondhatod komolyan, ez nem legális. Mindkettejük meghalhat! Minden tiszteletem a tied, de ha ezt bárki megtudja, nekünk végünk.
Vidics kezét fiatal munkatársa vállára tette.
–Igazad van, persze hogy igazad van, csak hangosan gondolkodtam. A frontvonalon mindig ezt tettük. De én ismerem a cigányokat, el sem tudod képzelni, milyen kemények. Hidd el, ha a madárinfluenza elér bennünket, mindnyájan belehalunk, de a cigányok túlélik.
Horvát felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. Egy másik beteghez hívták, de mielőtt elhagyta a szobát még visszaszólt.
– Kb. fél óra múlva itt leszek. Fel kell készítenünk a fiú szüleit, hogy nem fogja túlélni. Hívod a papot, hogy megkapja az utolsó kenetet?
Vidics egyetértően bólintott. Gyorsan kinyitotta az ajtót, hogy meggyőződjön róla, valóban elment-e a munkatársa, majd odahívta a nővért.
200