Page 203 - Roma rapszódia

–Úgy, mint Jézus, pontosan, mint Jézus. A vérét adta, hogy megmentse az életemet, Sztefán mindenét odaadta, hogy megmentsen engem, és most én adom a véremet őneki.
Vidics magában hümmögött. Hamarosan levették a rögtönzött transzfúziót. Az ajtó megnyílt, és Horvát lépett be.
– Van valami változás?
Mikor meglátta Milénát, a falnak támaszkodott.
– Ugye, nem láttam egy csomó szabályszegést, ami miatt életem
végéig a tinnini kórházban kell majd dolgoznom?
Vidics mosolygott.
– Te jó ég, sohasem szegnék meg semmiféle szabályt sem! De a
fiú jobban van, és ha megjön a vérplazma, akkor megmenthetjük. A nővér még mindig ott állt az orvosok mellett, és az egyik karját
Miléna ágyán pihentette.
– Akárcsak a filmekben! A műtőben helyrehozták a lány csípőjét,
amikor kivették a golyót, és most ez... Ez csodálatos!
Horvát bólintott, majd odalépett idősebb munkatársához.
– Itt nem történt semmi, és mostantól az adósom vagy, rendben? Vidics megveregette a vállát.
– Csak tanuld a szakmát! Egész ügyes leszel lassan.
**** *
Három nappal később Rádován a tolószékben ült Iréna ágya mellett. Sápadt volt, de már jobban érezte magát. Az asszony is lassan visszanyerte az erejét. A férfi Iréna kezét simogatta.
– Időre van szükséged a gyógyuláshoz. Akármennyire is rossz ember volt Jancsi, mégis a férjed volt. Elmegyek a nővéremhez, de hamarosan visszajövök.
Iréna ráemelte könnyes szemét.
202