Page 205 - Roma rapszódia

13
Az esküvő
A csoport félkörben állt a fényképezőgép előtt. Középen Miléna és Sztefán. A lány hosszú hófehér ruhában, a fején fehér selyemfátyol, amely látni engedte két hosszú hajfonatát. Kezében egy mezei virágokból gondosan összeválogatott csokrot tartott, amelyet Sztefán szedett aznap reggel. Azt mondta, hogy a lány természetes szépségéhez ilyen csokor illik, és nem bolti virág.
Mellette állt Lídia szintén virággal a kezében, majd a többi családtag és barátok következtek. Jászmina zöld selyemkendőt viselt, és akárcsak Milénának, két ápolt hajfonata a vállát verte.
A fényképész készített még egy sorozat képet, majd a kis csapat indulni készült. Sztefán és Miléna átöltöztek, hogy elindulhassanak a mézeshétre.
Sztefán magához húzta Milénát, a lány pedig befészkelte arcát a fiú nyakába. Az ifjú férj gyengéden suttogta a fülébe:
– Imádkozzunk, mielőtt elindulnánk.
A lány még jobban odabújt hozzá.
– Uram, nincs értékesebb nő a földön számomra az én szeretett
Milénámnál. Uram, megígérem, hogy a szívem és a testem csak az övé lesz. Hadd legyek a védelmezője, és hadd ismerhessen csak biztonságot és békességet mellettem!
Magához szorította a lányt, aki a szemébe nézett, mely tele volt szerelemmel és hűséggel. Ajkaik lassan közeledtek egymáshoz.
**** *
204