Page 206 - Roma rapszódia

Iréna a buszon szorosan kapaszkodott Rádován karjába, mint aki nem akar elszakadni tőle. A férfi megcsókolta a homlokát. Mindketten a mellettük elsuhanó tájat nézték.
– Rádován, vissza kell jönnünk ide? Nem kezdhetnénk együtt egy teljesen új életet valahol máshol?
A férfi mosolygott.
– De, persze, biztosan.
A nő lehunyta a szemét és a férfi vállára borulva hamarosan
álomba merült.
**** *
Dárkó és Mária a temetőben a férfi édesanyja sírjához indultak. Kéz a kézben mentek a temető végébe, ahová a romákat temették. A kis sírhalom rendben volt tartva, mivel a fia rendszeresen látogatta. Kitéptek néhány gazt, majd Dárkó megkérdezte:
– Hogy érzed magad? Elveszítetted a fiadat, vagy kaptál egy lányt?
– Tudod – kezdte elgondolkodva Mária –, amikor odakerült hozzám, azt hittem, hogy így fogom kiérdemelni Isten bocsánatát a bennem levő keserűség és gyűlölet miatt. Amikor rátaláltunk Istenre, vagy inkább amikor Isten ránk talált, tudtam, hogy nem tehetek semmi olyat, amivel kiérdemelhetem az Istenhez vezető utat, hanem csak Jézusért kapunk mindent. Ma pedig az a legnagyobb örömöm és az ad teljességet, hogy valakit jobban szerethetek önmagamnál.
Dárkó boldogan nézett a párjára.
– Én is így éreztem, amikor rád találtam. Olyan ez, mintha nem tudnám, hol végződöm én, és hol kezdődsz te. A szívem teljesen a tiéd.
205