Page 207 - Roma rapszódia
P. 207
Mária odahajolt hozzá.
– Az enyém pedig a tiéd, a tiéd!
**** *
Náda néni lábánál, a tűzhely mellett Bella feküdt. Az asszony egy bögre forró csokoládét tartott a kezében.
– Nahát, Bella, ez egy boldog nap volt!
Bella fölnézett rá, majd lábára hajtotta a fejét és ismét elszenderedett. Náda néni visszaemlékezett arra a napra, amikor Rádován meglátogatta, és összefonódott a sorsuk.
– Uram Jézus, Te annyira jó vagy, annyira jó, köszönöm, hogy mindezt megérhettem. De elfáradtam, és minél hamarabb haza szeretnék menni hozzád.
Boldogan mosolygott, megsimogatta Bellát a talpával és kortyolt a forró csokiból.
206
